A Khan Academy-t Salman Khan hozta létre 2004-ben, amikor oktatóvideókat készített a rokonainak, és azt a tágabb felhasználhatóság érdekében elérhetővé tette a YouTube-on. Ezeknek a videóknak a száma 2011-re elérte a 2000-t és minden videót átlagosan 50-en néztek meg. Az indulás óta a videókra épülő módszert használni kezdték egy Los Altos-i iskolában, ahol a pedagógusok pozitív tapasztalatokról számoltak be. (Khan, 2011)
Különlegesség
A Khan Academy egy non-profit szervezet, amelynek különlegessége, hogy nem csak oktató videókat készít, hanem ezeket rendszerbe is foglalja. A diákok számára kijelöl egy haladási útvonalat, ahol a különböző nehézségű feladatok egymásra épülnek. A tanulási folyamat először a videón bemutatott előadás megtekintéséből áll, amelyet a diák a saját ütemében hallgathat, visszatekerhet, megállíthat. Ezután következik a gyakorlati feladat, ahol egy interaktív alkalmazás segítségével kell feladatokat megoldani. Az alkalmazás rögtön visszajelzést ad, így addig lehet gyakorolni, ameddig tökéletesen megy a módszer, és a diák a kívánt szintre begyakorolta a megoldást. A gyakorlással pontokat, csillagok lehet gyűjteni, így is játékosan versenyezve a tanulótársakkal. Az oktató eközben egy tanári felületen folyamatosan tudja követni az egyes diákok haladásának szintjét, látja, hogy kiknek akadt problémájuk a feladattal és célzottan tud segíteni. Los Altosban általában nem is a tanár az első vonalbeli segítség, hanem a tanár kijelöl egy, az adott feladatban már jól teljesítő diákot, hogy segítsen a társának, így megosztva az idejét az összes segítségre szoruló között. (Khan, 2011)
Mit gondolsz, Khan megközelítése tényleg képes forradalmasítani az oktatást? Miért? Indokold válaszod!
Úgy gondolom, hogy ez lehet az az irány, amerre érdemes megváltoztatni az oktatást. A Khan Academy tanórai keretek között történt sikeres felhasználásban több olyan sikertényezőt is azonosíthatunk, ami sikeresen hozna kedvet a diákoknak a tanuláshoz. Az első ilyen sikertényező az, hogy a diákok a saját ütemükbenhaladhatnak a tanulási folyamatban. Lehetőségük van az „órai anyagot” megállítani, akárhányszor újrajátszani ellenben a frontális oktatással, így egy-egy részlet elveszítése esetén meg tudják ismételni a videót, így megértve a teljes tananyagot. A gyakorlati feladatok esetében azonnali értékelést kapnak, az alkalmazást pedig iskolán kívülről is elérhetik, így saját erejükből akár otthon is tudnak gyakorolni, mert nincs szükségük állandó felügyeletre, annak érdekében, hogy tudják jó irányba haladnak-e. A Los Altosban bevált módszer szerint a diákok egymást oktatják, így korán megtanulnak kommunikálni és kooperálni. A játékos pontgyűjtés szintén egy olyan kulcstényező, ami motiválja a diákokat a jobb teljesítményre, és a jobb teljesítmény elérése érdekében több erőbefektetésre.
Vajon Khan módszere működhet a képzés minden szintjén? Tehát az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatásban és a felnőttképzésben egyaránt?
Úgy gondolom, hogy a módszer mindenképpen működhet az oktatás minden szintjén. Alapszinten nagyon fontos, hogy a gyerekek számára szórakoztató oktatásban vehessenek részt, így a pontgyűjtés, az egyéni ritmusban haladás nagyon fontos, és eredményessé teszik a tanulást. Az pedig, hogy a gyerekek akkor kapnak segítséget, amikor tényleg szükségük van rá, egyébként pedig önállóan dolgoznak, nagyfokú önállóságra neveli őket, ami egy fontos képesség a későbbi tanulásuk, munkájuk szempontjából.
Az előbb felsorolt indokok ugyanúgy megállnak a középfokú oktatás esetén is, ahol még nagyobb a diákok előképzettsége miatti szórás, így még fontosabb, hogy újra és újra meg tudják nézni a tanagyagot, így felzárkózva az előrébb tartó társaikhoz.
A felsőoktatásban pedig ez az egyetlen járható út szerintem, mivel a legtöbb egyetemista dolgozik a tanulás mellett nem is beszélve azokról, akiknek már családjuk van, így nem mindig tudnak ott lenni egy-egy előadáson. Ha ezek az előadások bármikor online elérhetőek, úgy kisebb lenne a lemorzsolódás, és egy kihagyott tananyag bepótolása sokkal könnyebbé és teljesebbé válna, mint jelenleg.