Információs kultúra, digitális kultúra és hálózati kultúra
A kultúra a Magyar értelmező kéziszótár (2003) szerint az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. Másik definíciója szerint a művelődésnek valamely területe, ill. valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása.
A három megadott fogalom, az információs kultúra, a digitális kultúra és a hálózati kultúra szoros kapcsolatban vannak egymással, egymás részhalmazai. A legnagyobb halmazként a kultúrát adhatjuk meg, ennek részhalmaza az információs kultúra. A kultúra tartalmaz azonban még sok más elemet is, amely nem kapcsolatos az információs kultúrával, például az az öltözködéskultúra, a lakáskultúra, a kertkultúra, a természetjárás, az étkezés-kultúra.
Az információs kultúra részhalmaza a digitális kultúra, amely egyre nagyobb részt szakít ki az információs kultúrából. Korábban a könyveket, folyósiratokat, az analóg tévéadást és a nem digitális rádiózást sorolhattuk például az információs kultúrához, de a digitális kultúrához nem. Mostanra a tévéadás digitálissá vált, a rádiók döntő többsége digitális alapon működik, egyedül talán csak az újságok, magazinok, és a fizikai könyvek maradtak meg, bár ezek esetében is a digitalizálódás irányába mutat az e-könyvek nagyszámú elterjedése.
A digitális kultúra részhalmazaként azonosíthatjuk a hálózati kultúrát. Hálózatnak nevezhetünk már akár két gépet is, ha azok össze vannak kötve valamilyen módon, és kommunikálnak egymással. A hálózatba kötés nagyon sok téren átalakította a mindennapi életet, a mobilinternet elérése pedig hasonló változást okozott. A hálózatok a mobilinternetnek köszönhetően mindenhonnan elérhetőek.
Karvalics megadja az információs kultúra három rétegződési szintjét; melyek a makro-, a mezo- és a mikroszint. A makroszint a legfelső, legnagyobb halmaz; ez jelenti a kultúra egészét, a mezoszint a különböző társadalmi csoportosulásokat, „önálló közösségi határokkal, funkcióval, identitással, tevékenységgel és koordinációval bíró (nagy)csoportok információs kultúráját” (Karvalics, 2012, p. 15) jelöli, a legalsó mikroszint pedig az önálló identitással rendelkező egyént helyezi középpontba.
Makroszinten a kultúra egészének jellegzetességeit, alakváltozatait, átalakulását vizsgálják, nagy hangsúlyt fektetve ezek közül a változásra, és a régit felváltó új vizsgálatára. Mezoszinten Karvalics a vizsgált csoportokat szubkultúrákként jelöli; amelynek keretében azt vizsgálják, hogy az új technika hogyan tud beépülni a szervezetek működésébe. Fontos kérdés a vizsgálat során, hogy ezek a szervezetek hogyan reagálnak erre, milyen gyorsan és hatékonyan alkalmazkodnak, és használják fel a szervezeti célok elérésére. A mikroszint pedig az egyénre koncentrál; a képességeire, lehetőségeire, amelyekre az információs kultúra használatával tehet szert.
Z. Karvalics László (2012): Információs kultúra, információs műveltség – egy fogalomcsalád értelme, terjedelme, tipológiája és története (in: Információs Társadalom folyóirat, 2011/4,http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2012/informacios_tarsadalom_2012_1.pdf Letöltve 2015.03.18.)
